Mielőtt Hajnalkát megkerestem tényleg sok bajom volt saját magammal, nem szerettem magam, bántottam magam, folyamatosan akadályokat görgettem a saját utamba, arra az igazi égi terv szerinti útra, amit valóban járnom kellett volna. A szívem helyett az egóm vezetett.

Elvesztettem kapcsolódásomat a férjemmel, a munkámmal, frusztrált, célvesztett, félelmekkel teli voltam és örömök hiányában szenvedtem.

Miután Hajnalkát megtaláltam, a dolgok elkezdtek bennem és körülöttem megváltozni. 10 hét foglalkozás során sokféle és eddig soha át nem élt élményekkel és tudással gyarapodtam.

A meditáció világa már ismerős számomra, mégis a lélekemelés során új érzetek jelentek meg: szívtágulás, melegségérzet, lebegés, test nélküliség érzése, szeretet, öröm, végtelen nyugalom.  Én és a kis életem is nagyon finoman hangolódott az égi terv szerinti helyes irányba. A férjemmel a kapcsolódás minden szinten finomodott, változott.

A régi, lehúzó munkahelyemről legalább energetikailag vettem a bátorságot a leválásra és egyre gyakrabban veszem észre magamon, hogy már ébren is meditatív állapotban teremtem a leválás mellett az újat.

A félelmeim oldódtak, amitől korábban tartottam, azt csak úgy, gondolkodás nélkül megcsinálom, csak utólag esik le, hogy hoppá ez, hogy lehet ez korábban nem ment! Nagyon gyorsan észreveszem, ha egós vagyok, és igyekszem mielőbb visszatérni a szív terembe és a szeretettel átitatott megoldásra koncentrálok.

Izgatott vagyok, céljaim vannak, folyamatosan tudok örülni valamiért. Hajnalka megtanított egy olyan gyakorlatot, amivel kapcsolatban az egyik legszebb élményt éltem át: több segítőmet kértem, hogy legyen jelen a gyakorlásom alatt. Szívükből egy arany szál indult el, ami a szívemhez kapcsolódott Felemelő, megható és örömteli érzés volt.

Majd „beleesett” egy mondat a fejembe, amit eldöntöttem, hogy mindig, amikor csak szükségét érzem tudatosítom magammal: „Egómat kizárom, szívemet kitárom, segítőim áldásának magamat átadom.” Hajnalka köszönöm, hogy a Földtől messze, kristályok között, vigyáztál a lelkemre, amíg a terheimet letehettem.

Nóra (Közgazdász)