Azért kerestem meg Hajnalkát, mert szerettem volna magabiztosabb lenni, régen tudtam mit akarok, most mindenben bizonytalan voltam. Nem tudtam rendesen kiállni magamért és mindenen szinte görcsösen aggódtam.
Az édesanyám negatív mintái is megkeserítették a napjaimat, amit elhatároztam, hogy folyamatosan leteszem őket. Gyerekkoromban túlságosan meg kellett neki felelnem ezért kialakult bennem egy nem vagyok elég jó érzés, amit szerettem volna már régóta átalakítani.
A párkapcsolatomban sem tudtam igazán elköteleződni, volt bennem egy fék, egy félelem, hogy nem a hozzám megfelelő férfit választottam.
Sok tanfolyamra jártam, REIKI, szellemgyógyászat, Csikung, stb. Mindenhol kaptam valamit, beletettem a szerszámos ládámba, de sajnos egyikben sem voltam kitartó és nem hoztak számomra jelentős változást.
A Hajnalkával való foglalkozások belül mély átalakulásokat eredményeztek bennem.
Jól érzem magam. Annak ellenére, hogy vannak megoldandó feladataim és látszólag megoldhatatlan problémáim, jól vagyok.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem aggódom azokért, amikért a találkozásunk előtt is aggódtam. Ez nem így van, most is aggódom. De másképp. Lazábban, és nyugodtabban.
Amikor az ötvenedik születésnapom volt szeptemberben, kertrendezés közben eldöntöttem, hogy mostantól nem fogok mindent olyan komolyan venni, valahogy ezt most sikerült betartanom, vagyis nem betartanom, hanem kiviteleznem.
Mert, ha már be kell tartanom már az is görcsösség, de most nem görcsölök, ha nem sikerül valamit lazábban vennem akkor csak visszahozom azt a pillanatot amikor nyugodtan kiegyensúlyozottan elterveztem, hogy mostantól mindent lazán veszek. Mert már a „B” oldal forog, és nincs „időm” arra, hogy idegeskedjek, görcsöljek és izguljak. Mert már itt az ideje elégedettnek boldognak és nyugodtnak lenni.
Beleállok a konfliktusokba, ezzel jócskán kiléptem a komfort zónámból, párommal is simán vitatkozom és megmondom a véleményemet, nem bújok el a szobában és nyalogatom a sebeimet és mondom az univerzumnak ugye milyen szerencsétlen vagyok? Hát ezt érdemlem és „szegény áldozat”.? Már nem, és ez nagyon jó érzés. Hálás vagyok érte, nagyon!
Neked köszönhetően eljutottam oda, hogy tudom, hogy minden jót, szeretetet, bőséget, szerencsét megérdemlek.
És ki merem mondani, hogy minden jót megérdemlek. Édes Istenem 50 évbe telt!
De kimondtam már többször is, és nem csak mondom, hanem érzem is.
Ez az érzés húzta be azt a sok élményt, amit most a „szülinapos csomaggal kaptam”.
Szinte minden barátnőmtől élményeket kaptam, időt töltöttek velem, nem csecsebecsét kaptam, hanem velük töltött időt. Még a páromtól is balatoni hétvégét kaptam, nem ékszert, mert gondolkodott rajta, de úgy gondolta, és milyen jól gondolta, hogy ennek jobban örülök.
Köszönöm neked, hogy segítettél és segítesz az utamon, és hogy magamhoz képest ilyen sokat fejlődtem.
Kívánom neked, hogy sok pozitív visszajelzést kapj másoktól is, és kérem az univerzumot, hogy nagyon sok áldásban részesítsen téged 🙂
Edit (Titkár, ügyintéző)
