Azért fordultam Hajnalkához, mert úgy éreztem, hogy megrekedtem az életemben, és bizalomgerjesztőleg hatottak rám mások vele kapcsolatos visszajelzései. Nem könnyű szavakkal leírni, fogalmilag kézzelfoghatóvá tenni a közös munka során átélteket és annak gyümölcseit, annyi azonban biztos, hogy most nem ott vagyok, ahol három hónappal korábban jártam.
Már közvetlenül az első foglalkozás utáni órákban is olyan nyugalom, békesség fogott el, amilyet jó ideje nem tapasztaltam – amikor az ember elméje felhagy a kattogással, és csak hagyja élni a valódi ént. Alacsonyabb bennem az ellenállás, oldottabbá, nyugodtabbá váltam. Olyan külső ingerek, mint irritáló környezeti hatások, kihívás elé állító feladatok, rossz hírek, mások játszmázási kísérletei stb. már nem találnak úgy be.
Nem feszülök úgy be tőlük, nem szűkül be tőlük a tudatom, így tiszta fejjel tudok rájuk reagálni – vagy épp nem reagálni. Ami egy nagyon jó fokmérője annak, hogy mennyivel tisztább a tudattalanom, hogy amikor éjszaka felébredek (ami egyébként egyre ritkább), már nem zúdulnak rám megállíthatatlanul a múlt bűntudattól terhes emlékei, és nem ránt be az elmém régmúlt traumák képi és érzelmi újbóli átélésére stb. Ugyanígy ritkultak napközben, éberállapotban a fejben másokkal (főleg családtagokkal) folytatott belső dialógusok is.
Nem azt állítom, hogy ezek teljesen megszűntek, de trendszerűen egyre ritkábban fordulnak elő, és a korábbiakkal ellentétben, mivel jobban tudatomnál tudok maradni, csakhamar le is tudom állítani ezeket.
Megfigyeltem azt is, hogy megengedőbbé váltam magammal szemben – ha el is szúrok valamit, nem kezdem el magamat emiatt szidalmazni, marcangolni magam belülről. Hamarabb túllépek az ilyen eseteken, nem gyártok le magamnak annyi bűntudatot, mint régebben. Mivel józanabb vagyok, kevesebb hibát is vétek öntudatlan beszédnek vagy viselkedésnek köszönhetően. Jobban szinkronban mozgok a világgal, jobban jönnek ki mostanában a lépések. Olyan, mintha az élet a többi emberen keresztül jobban a kezemre játszana. Jó az, ami megtörténik, és az is jó, ami elmarad – ilyenek miatt nem kell aggódnom.
Ami a foglalkozások során átélteket illeti, a teljes ellazultság vagy lebegés érzése nem írja le azt, amit az ember ilyenkor érez – ez szavakkal nem átadható, ezt csak tapasztalni lehet. Abban a körülöleltségben olyan tudatállapotokba esik (jobban mondva, emelkedik) az ember, és olyan üzenetek jutnak el hozzá, melyek a hétköznapi élethez képest elképzelhetetlen távlatokat nyitnak meg előtte. A csodálat, gyönyör, békesség összessége az, ami szavak úján talán meg tudja közelíti azt az érzést, ami ilyenkor az embert elfogja. Mélyen személyes és szent tapasztalások, amit mindenki csak maga élhet át.
Ezek az intenzív foglalkozások a Hajnalka által több síkon átadott ismeretekkel és szellemi gyakorlatokkal együtt teljesek, melyek egyrészt útravalóul szolgálnak a mindennapokban, másrészt eszközök a kezünkben, hogy emelkedettségünket fenntarthassuk magunk is. Ha úgy érzed, hogy te is szívesen kimozdítanád az életedet a jelenlegi pályájáról, akkor ehhez szívből ajánlom neked Hajnalkát!
Zsolt (Író)
