Krónikus fáradtság, krónikus állandósult fizikai fájdalom a testben, lelki és testi kimerültség
Beában egy erős lelket ismertem meg, tudtam az első telefonos beszélgetésünk alkalmával, hogy itt egy komoly feladat áll előttem. Nem a testi és fizikai fájdalmak miatt, hanem a mindezek mögött lévő energiák miatt.
Nagyon fontos azt megérteni, ha a lélek nem tud szabadulni magától bizonyos energiáktól, akkor annak oka nem a fizikai szinten keresendő, hanem a lélek szinteken. Ezen tényezők kiderítése és feloldozása egy folyamat volt, ahol én is résztvevőjévé váltam Bea történetének és élete egy részének. Örömmel tölt el, hogy a változásának részese lehettem és hozzájárulhattam ahhoz a felszabadító energiához, ami kinyitott számára egy sokkal tisztább képet saját magáról és arról, hogyan élje ezentúl jól és bölcsen a szívére hallgatva az életét.
Több mint egy évig jártam az orvosokat, mindenféle diagnózisra vizsgáltak. Voltak halálos és visszafordíthatatlan tippek, pl. SM, vagy polyneuropatia, agydaganat és még sorolhatnám. A tüneteim ijesztőek voltak, nagyon nagy és az egész testemet érintő fájdalmakkal. Remegés és zsibbadás az egész testemen, végtelen fáradság és gyengeség, amikor már arra sincs erőd, hogy felemeld a karod egy pohár vízzel, súlyos ízületi fájdalmak. A fájdalmakon kívül megannyi kellemetlenség is jött pl. hirtelen látásromlás, fülzúgás, emésztési problémák… Jómagam egyébként bírom a fájdalmat, de ez néha elviselhetetlen volt, folyamatosan fájt valamim.
Nem volt olyan porcikám, amit ne érintett volna egy szörnyű érzés. Jártam különböző szakembereknél, akik leginkább azt mondták, hogy nem szoktak ilyet mondani, de mindenképp hetente beszéljünk, találkozzunk, mert olyan rossz állapotban vagyok, nem mernek folyamatos kontroll nélkül foglalkozni velem. Volt, aki kerek-perec megmondta, hogy ” te vagy kétszer majdnem meghaltál- tudsz róla? „… és valóban, az elmúlás olyan közel volt néha, hogy rémisztő. Olyan pici a határvonal az élet és halál között. Nem kell sok ahhoz, hogy az életenergia megszünjön létezni benned, a fájdalom és a félelem egyszerűen kioltja.
Közben pedig az orvostudomány nem tudott mit kezdeni velem.
Nem tudtak diagnosztizálni. Valamilyen autoimmun betegség, de még nem vagyok annyira beteg, hogy legyen rá bármilyen orvosság– mondta az egyik orvosom.
Küldtek egyik helyről a másikra, egyik vizsgálatról a másikra. Idő kellett, hogy megértsem, nem lesz gyógyszer, nem lesz diagnózis, viszont a tünetek egyre elviselhetetlenebbek lettek és az idő csak telt, én meg hajszoltam a diagnózisomat. Úgy éreztem, csak akkor nyugszom meg, ha valaki végre leírja miben fogok meghalni. Sokáig így éltem, több, mint egy évig. Ma már tudom, hogy mennyi rossz energia, mennyi rossz ember és mennyi rossz érzés vett körül nap mint nap, percről percre. A lelkem lett beteg annyira, hogy a testem ezt már nem tudta tolerálni, nem tudott tovább működni. A lelkemet kellett gyógyítani. Már tudom hogyan kell élnem ahhoz, hogy fenn tudjak tartani egy olyan egészséges állapotot, amit Hajnalka mutatott meg nekem. A lélek egészségét, ami meggyógyítja lassan a testemet is.
A második kezelést követően 2 napig szinte teljesen megszűntek a fájdalmaim később a találkozások alkalmával mindig egyre kevesebb lett a fájdalom, egyre közelebb kerültem a megoldáshoz, ahhoz az úthoz, ami az utam. A krónikus fáradtságot felváltotta egy energikus állapot, ami azt is elősegítette, hogy a korábban otthon nehezen végzett tevékenységeket már sokkal könnyebben el tudtam látni, ami szintén megterhelő volt számomra.
A gyerekeimmel egy magasabb szintre került a kapcsolatom, megélhettem az igazi felhőtlen boldogságot mely felszabadítóan hatott, ami csak nagyon keveseknek adatik meg.
Kislányom kutyák iránti félelme megszűnt, ami szintén a kezeléseknek köszönhető. A félelmeim melyek mélyen áthatották lelkemet nagymértékben csökkentek. Az ezekkel való szembenézés erőt adott az élethez és a további feladataimhoz. A családon belüli, a párkapcsolatomon belüli negatív energiák megszűntek létezni, olyan sötét dolgok kerültek a nekik megfelelő helyre, amivel eddig senki sem tudott „elbánni”.
Köszönöm
T. Beáta (Koordinátor)
